Láttatok már kidőlt fát?

A fa egy olyan növény, aminek különösen szüksége van mélyre nyúló, erős gyökerekre, hiszen valószínűleg nagyra fog nőni. Minél nagyobbra nő egy fa, annál inkább ki van téve a szélnek, és a természeti csapásoknak. Ha nem kapaszkodik elég mélyen a földbe, a sorsa a pusztulás.

Felmerülhetett eddigre a kérdés, hogy miért írok én a keresztény blogomon fákról? 

Nemrég elhatároztam, hogy semmibe sem kerül, én kipróbálom az internetes társkeresést, lesz ami lesz! Mostanra el is ment a dologtól a kedvem, ez megérne egy saját bejegyzést akár. Na, az egyik ilyen oldalon be lehetett jelölni, hogy mi a vallásunk, és milyen a vallás gyakorlásunk. Volt sokféle alternatíva, mint rendszeresen, alkalmanként, ritkán, és a kedvencem: a magam módján.

A magam módján.
Úgy gondolom, ez az emberi lélekre az egyik legnagyobb veszély. És most előre szeretném jelezni, hogy A BEJEGYZÉS TOVÁBBI RÉSZÉN, AKI AKAR, AZ LEHETŐSÉGET FOG TALÁLNI MEGSÉRTŐDNI, VAGY MEGBÁNTÓDNI. DE AKI KICSIT IS ISMER, TUDJA: NEKEM NEM CÉLOM BÁRKIT BÁNTANI.

Vannak, akik nem keresztények, de van egy fogékonyság, egy igény bennük  a természetfeletti felé. Ha egy ilyen ember találkozik hiteles, példamutató keresztény élettel, jó eséllyel megtér. Ennek persze feltétele, hogy azt lássa, jó kereszténynek lenni, és ez nem csak valamiféle divat, vagy megszokás. Hogy a templomból kijőve nem kezdünk el egyből kibeszélni azt, aki nem tudott eljönni, nem gyűlölködünk, és tényleg szeretjük egymást. Az ilyen nyitott, kereső ember úgy gondolom, akkor kerül veszélybe, ha karizmatikusabb szekták, vagy vallási fanatikusokkal ismerkedik meg. Az ilyen ember jövője a MI felelősségünk, keresztény testvérek!

Van egy réteg, aki kifejezetten keresztény ellenes, vagy csak egyház ellenes. Ebbe beletartozhat akár kizárólag a katolikus egyház (ezt támadják legtöbbet), de akár az összes történelmi egyház is. Az ilyen embernek rossz tapasztalatai vannak, vagy csak sok mindent elhisz. Itt sok esetben az sem segít, ha minden rágalomra 3 jó példával felelünk. Mindenesetre az alapja a csalódás, ezért nehéz ezt áttörni. A negatív élmény hatása általában többszöröse a pozitívnak. Róluk nem mondanám, hogy nincsenek veszélyben, de hogy a Legyetek jók, ha tudtok című zseniális műből idézzek: 
"Szent Péter háromszor tagadta meg Jézus Krisztust. Szent Pál addig üldözte a keresztényeket, amíg le nem esett a lováról. Ha ők megmenekültek, mindannyian megmenekülünk majd!"

Úgy vélem, legnagyobb veszélyben azok vannak, akik a "maguk módján" hisznek, felülbírálva az Egyház tanításait, saját szájuk íze szerint értelmezve a kereszténységet. Az Egyház alatt most kifejezetten a történelmi nagy keresztény egyházakat értem! 
Ők azok, akiknek a gyökereik egyáltalán nem, vagy nem elég mélyen kapaszkodnak meg a földben. 
Aki keresi az Igazságot, az előbb utóbb rátalál, ha segítik azok, akik már meglelték. Az Igazság Krisztus. Ha nem hisz benne, de vágyik utána, tudattalan is, könnyen rátalálhat. Ha keresi, de félrevezették, és egy sötét, gonosz hatalom árnyékát Krisztus személyének hiszi (a sátán képes magát Istennek mutatni), az még rádöbbenhet a tévedésére, megtérhet, mert "Krisztus világossága mindenkinek világoskodik", és a fénye elpusztítja a sötétséget. De aki beletesped a kényelembe, az kerül csak igazán bajba...
Ugyanis a fény, amit lát, tényleg az Úré. Csak éppen az ilyen ember megáll a félhomályban, és nem lép be a fénybe. Nincs a sötétségben, így nem is vágyódik a lelke titokban olyan erővel a teremtetlen fény felé, hogy kiszakítsa őt a tespedtségből. De a legnagyobb baj, a legszörnyűbb, hogy nem KERESI az Igazságot, így amíg ez nem változik, sosem fogja megtalálni!
Az Egyház nem véletlen rendelt hagyományokat, szertartásokat. Nem véletlen szükséges a rendszeres templom látogatás, nem véletlen szükséges a közösségben megélt ima, és nem véletlen szükséges megtartani a tanítást!

Krisztus az Egyház, és az Egyház Krisztus. Nem a katolikus, nem a református, nem az ortodox, stb. Az Egyház Krisztus teste, az emberek, akik alkotjuk. De a test részei elhalhatnak, megzabálhatja a rüh, elüszkösödhet. Néha a világban teljes végtagokat le kell vágni, mert elhalnak, vírus támadja meg, stb.
Az ember hit csak egy gyufának a lángja.

Szép, fényt és meleget ad, de ha nem kap még utánpótlást, egyszerűen kihuny. Az Egyház, és tagjainak közös imádsága és hite azonban hatalmas máglya!

Már azon is sokszor meglepődöm, amikor valaki a maga módján keresztény, mert olyan érzésem van, hogy megtapasztalta már Isten létét, rájött, hogy van, de semmiféle áldozatot nem akar érte hozni. De amikor valaki a maga módján katolikus, a maga módján református, a maga módján ortodox, és még sorolhatnám, az egyenesen elszomorít. 
Az Igazság Krisztus. Az Egyház Krisztus. Nem szabad elhinnünk, hogy jobban értjük Istent, mint az egyházak, akik több száz év alatt csiszolták le a tanításaikat. Ez ego, nagyon nagy ego, ami a sátán bölcsője. 

Félre ne értsen senki, NEM AZT ÍROM, hogy aki nem tartozik valamelyik egyházhoz, az el fog kárhozni. Ez baromság! Az írásom lényegét így tudnám összefoglalni: 

"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson." (Kol: 2,8)

Az Egyház nem rugalmas? Elavult? Nem halad a világgal? Örvendezzünk érte, testvérek! Legalább látjuk: nem emberi hagyományokon, és világi elemeken alapszik!