Pár éve, évtizede még egy erősen materialista világ volt itt kis hazánkban. Ezt a rendszerváltással együtt egy szemléletváltás is követte, és ma már teljesen szabad a vallásgyakorlás. Magyarországon a már ismert katolikus, protestáns és ortodox egyházakon kívül nagy számban megjelentek a nem keresztény vallások is. Iszlám, zsidó, buddhista, stb.
Aztán megjelentek a szekták. Ezek valamelyik nagy egyházból kivált kisegyházak, és gomba módra terjedtek szét. Majd jöttek teljesen új vallások, mint a szcientológia, ami már nem is szekta, lévén nincs alapja, amiből kiválhatott volna. Közben ezekkel párhuzamosan nagy teret nyertek az ezoterikus irányzatok, és most ember legyen a talpán, aki képes összeszámolni a különböző vallási és világszemléleti eszmerendszereket. Ráadásul komoly keveredések is nehezítik a munkánkat, mert az egész jelenségre jellemző a szinkretizmus, azaz: valláskeveredés. Sok tudományos alappal bíró, ezoterikus módszer is létezik már, ami buddhista alapú filozófiát is belekever a saját tanításába.
Ez az egész nagyszámú élet értelmét kereső csoport azt is jelenti, hogy az emberekben igencsak megnőtt a spiritualitásra az igény. Felvetődik a kérdés, miért van ennyi egyház, mozgalom, szervezet... Nyilván, mert igény van rájuk. Miért van rájuk igény? Nyilván, mert olyat adnak az embernek, amit mások nem.
És most jön el a pillanat, amikor MIND, akik valamelyik történelmi valláshoz (és valláson belül egyházoz) tartozunk, nagyon keményen elszégyellhetjük magunkat. Valamit alighanem rosszul csinálunk, mert ha nem így lenne, a több száz hitet és/vagy életmódot adó szerveződésből max. egy maréknyi maradhatna fent!
Amit én problémának látok, az az evangelizáció teljes hiánya. Jelenleg nálunk már az is evangelizációs alkalomnak számít, ha egy fizetős rendezvényt tartunk a Margit-szigeten, amire eljön pár nem keresztény ismerősünk, és jól is érzi magát. Sokat röhögünk Jehova Tanúi agresszív térítési módszerén. Mások meg nem röhögnek, hanem felháborodnak rajta. És igen, ez szerintem se jó, viszont a nálunk található nagy büdös semmi legalább olyan rossz.
Nézzünk szembe a ténnyel: a nagy, törétnelmi vallásoknak és egyházaknak nem valami jó a sajtója a mindennapi médiában. Ha valaki minden vallási gyökér nélkül elkezd kutakodni az igazság nyomában, előbb fog kineziológushoz menni, mint templomba. De ha valami "vallásosabbra" vágyik, akkor is nagyobb eséllyel köt ki egy szektában, mint egy papnál.
Ha Átlagos Emberke, a fiktív példánk hőse szomorú, és vigaszt keres a lelkének, a történelmi egyházak így reagálnak:
Ha Átlagos Emberke ezek után valami csoda folytán nem tért meg, hiába a rengeteg inger, és még mindig szomorú, akkor előbb-utóbb belefut valamilyen szektába. Akik magukhoz hívják, megszólítják, reményt és jövőt adnak neki, közösséget talál náluk.
Van egy olyan mentalitás, hogy mi bárkinek szívesen segítünk, aki kéri. Ez nagyon szép, csak éppen emiatt százakat lökünk a szekták és a tudományos-ezoterikus, ezoterikus vagy okkult, esetleg ténylegesen sátáni szerveződések karjaiba. Mert ők azokhoz is szóltak, akik nem kértek segítséget. Mert ők valahogy ezt fel tudták ajánlani maguktól.
Szóval, valami evangelizációra szükség lenne. Az, hogy Fülöp püspök atya minden évben megszenteli a Dunát, vagy hogy közterületen vecsernyét végez, szerintem egy igen jó kezdet. Ferenc pápa is kérte, én meg igazat adok neki: KI KELL LÉPNÜNK A TEMPLOMBÓL.
Utolsó kommentek