"Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk! Jézus így felelt: Ha valamit tehetsz?… Minden lehetséges annak, aki hisz. A fiú apja erre felkiáltott: Hiszek! Segíts hitetlenségemen!"
Felvettem azt a szokást, hogy a vasárnapi prédikáció tömör összefoglalását kiírom facebookra. A fogadtatás elég pozitív szokott lenni, egészen meglepő, milyen ismerősök lájkolnak.
A múlt vasárnapi evangélium, és a hozzá tartozó prédikáció mindenesetre elgondolkodtatott, különösen. A fenti idézet, hogy konkrét legyek.
"Hiszek! Segíts hitetlenségemen!"
Egyébként ez a szöveg Márk evangéliumának 9. fejezetében olvasható.
"Hiszek! Segíts hitetlenségemen!"
Mi az, hogy hinni? Hogy hinni Istenben?
Elfogadni, hogy létezik egy felsőbb erő? Ezt az USA-ban sok terápiás kör alkalmazza. "Bízd rá az életed egy felsőbb hatalomra." Így segítenek letenni a cigit, a drogot vagy az alkoholt. Ebben az esetben gyakorlatilag teljesen mindegy, mi az a felsőbb hatalom.
Ennél a kereszténység egyszerűen több. Mert ez, hogy "mindegy mi az a felsőbb hatalom" egyszerűen nem igaz.
Egy régebbi írásom alá egy ilyen komment is került:
"És ráadásul a hit nem feltétlenül jelent vallást sem."
Ez ma egy nagyon divatos gondolkodás. Régebben a materializmus volt divatban, de az ember spiritualitás iránt érzett igényét nem lehetett csírájában kiirtani. Ma már inkább az dívik, hogy "higgy amiben akarsz". Bármiben. Szinkretizmus, méghozzá nem elemi szinten. Ez talán még a szektáknál is sokkal veszélyesebb gondolat, ugyanis itt szilárd tanítás, vagy erkölcsiség sincsen. A saját magunk által gyártott vallás kényelmes, mert a mi értékrendünk szerint épült... csodák csodája, remekül meg is tudjuk tartani. Hogy mit kell tenni, hogy jó ember legyen valaki? Semmit, hiszen a saját értékrendje szerinti vallásban ő az alapelvek megtestesítője, hiszen ő építette fel az alapelveket a saját életéből.
A "magam módján" keresztényekről már írtam régebben. Borzasztóan veszélyes.
Gyakorlatilag minden hit, ami mögött nem áll szilárd igazság, elég veszélyes. Könnyen megy tévútra, könnyen becsapható, nem nehéz félreértelmezni...
Sok mindenről írtam, de ezek mind kevésbé lényeges dolgok. Ami valóban számít, hogy hiszem-e, hogy Isten mindenható és szeret, méghozzá jól szeret? Ha nem, akkor ez a téma be is fejeződik. De ha igen a válasz, akkor viszont felmerül a kérdés: hiszek én egyáltalán? Mert ha igen, miért aggódunk annyi mindenért? Miért ragaszkodunk annyi felesleges dologhoz? Miért bíráljuk felül az Urat? A leggyakoribb példa erre a házasságon kívüli szex. Vagyis, a leglátványosabb. Mert a könyörtelenséget, az alázat hiányát, a megszólást sokkal nehezebb "rajta kapni".
És itt jön ez a kiálltás. Hiszek-e Istenben? HISZEK! SEGÍTS HITETLENSÉGEMEN! Segíts, mert bár teljes szívvel azt mondom: hiszek, és komolyan is gondolom, de ha belegondolok, hányszor felejtkezem el arról, hogy sorsomat a kezébe helyeztem, hányszor félek, aggódok, vétkezek, stb., akkor rájövök, hogy ez nem IGAZI hit. Mert hiányzik a tényleges ráhagyatkozás.
Ez a bejegyzés már túlságosan hosszú: De ha még később is lesz ihletem, akkor majd írok a ráhagyatkozásról is.
Utolsó kommentek