Nemrégiben eljutottam egy evangélikus Istentiszteletre. Ezzel bevégeztem az egyik magamra kirótt küldetésem, azaz voltam az összes nagyobb történelmi keresztény egyház liturgiáján. Azaz, görög és római rítus szerinti katolikus, református, evangélikus, és ortodox.
Nos, természetesen egy élményből nem lehet messzemenő következtetést levonni. Egészen másmilyen élmény két római katolikus mise. Görögkatolikuson voltam a legtöbbet, és két szertatás között fényév távolság lehetséges.
Általánosan elmondható, hogy bár a lényeg Isten, a szertartás "színvonala" nagyrészt az azt végző személyén múlik. Ha a pap, vagy lelkész őszintén hisz, komolyan veszi a saját vallásosságát, és még van némi tehetsége is az igehirdetéshez, akkor az egy pozitív élmény lesz, ha elmész rá. A hívők nagy része szeretni fogja, egy kis része pedig kritizálni, akik nem értenek egyet az irányvonalával. Ez mondhatni teljesen ökumenikus, azaz tényleg minden keresztény felekezetnél megtalálható.
Aztán nem lényegtelen a kántor hangja és énektudása sem. Egyes szertartásoknál még az sem baj, ha orgonálni is tud.
És végül, fontos, hogy milyen az adott egyházközség. Mármint, konkrétan a közösség. Mert ahol azt látjuk, hogy a tagok mosolyognak egymásra, majd amint az egyik két lépést tesz, a közösség már beszéli is ki, az riasztó lehet.
Megfigyelésem szerint ez a három földi szempont (pap, kántor, közösség) adja meg egy egyházközség földi értékét. Persze én is tudom, hogy a szentség érvényes akkor is, ha az adott egyházi személy a tökét vakargatva szolgáltatja ki, mégis, a lelki életemmel együtt, én ugye ember is vagyok. Tehát fontos nekem, hogy a templomban, a szertartás alatt, és a szertartáson kívül a templomhoz tartozó közösségben is jól érezzem magam.
Van egy olyan nézet, miszerint ökumenikus törekvéseknek csak a katolikusok és az ortodoxok között van értelme. Én ezzel, mint görögkatolikus nem értek egyet.
Szerintem ameddig az alapkiinduló pontunk, hogy egy Istenben hiszünk, addig a közös ima nem árthat. Persze a hagyományainkat és tanításainkat meg kell őriznünk.
Láttam nagyon lelkes és karizmatikus evangélikus és református lelkészt is. Erős és méltóságos ortodox papot. Tiszteletreméltó katolikus papot. Magával ragadó görögkatolikus papot. Miért lenne értéktelenebb egyik kereszténysége, mint a másiké?
Mindamellett, hogy pl. sosem járulnék Úrvacsorához, és ha velem jön el protestáns testvér liturgiára, nem engedném áldozni. Az ortodoxok iránti tiszteletből pedig nem járulnék szentséghez ortodox templomba. De bármely keresztény felekezetűvel szívesen imádkozom pl. a Miatyánkot.
Egy református, egy görögkatolikus, egy evangélikus és egy római katolikus püspök.
Utolsó kommentek