"Nem maradhat az életem ugyanolyan, mint amilyen eddig volt..."

Máriapócs... mit lehet elmondani erről a kis településről? A legtöbb embernek semmit sem jelent. Másoknak érdekességet. És a legtöbb görögkatolikusnak, és pár római katolikusnak? 

Otthon.

Ezt érzem, amikor megérkezek Máriapócsra. Ezt érzem, mikor megpillantom a bazilika két égbe nyúló tornyát.
Máriapócs az a hely, ahol még engem sem zavarnak a Mária énekek. Máriapócs az a hely, ahol nem zavar a tömeg, és néha örülni tudok a magánynak. 
Ez idén sem volt másképpen.

Szinte csak a liturgiára futottunk be a párommal, de azért egy kis időnk volt körbenézni, betérni a kegytemplomba, stb.
Általában nem szeretem a máriapócsi búcsúkon látott tömeg liturgiákat. A bizánci szertartás nem arra lett kitalálva, hogy egy szabadtéri oltáron több ezer ember előtt végezzék. Persze a legtöbben bekapcsolódtak a szertartásba, sajnos sokan nem. Rendre vannak, akik egyáltalán nem állnak fel kényelmes helyükről, vagy a szertartás alatt bonyolítják fontos telefonbeszélgetésüket.

De mindezek mellett, van valami nagyszerű is ezekben a szertartásokban. Mert bár van pár ember, aki láthatóan nem vette komolyan, de azért mégis, több százan, több ezren imádkoztunk egyszerre.

Külön szót ejtenék a prédikációról, amit Fülöp püspök atya mondott. 
Két részre osztotta a beszédét, az egyik az imáról, a másik a békéről szólt.

Az imádsággal kapcsolatban az engem leginkább megérintő dolog az volt, hogy nem folytathatjuk úgy az életünket, mint azelőtt, ha egyszer eljöttünk egy ilyen búcsúra. Ha nem fejlődünk, nem változtatunk, nem javítunk életünk egyes elemein, akkor szinte felesleges volt az egész. Persze, aki életszentségben van, annak nem kell változnia, de ne legyünk önteltek... én legalábbis nem vagyok életszentségben, sajnos.

A békéről... egy dolgot emelnék ki: nem hozható el a béke háborúval!
Mert a háború félelem, szenvedés, halál, éhínség. Csupa rossz, sátáni dolog. És a békét nem feltétlen a nagyhatalmaknak kell elkezdenie igényelni. Nem is a vezetőknek. Ez a mi dolgunk, egyszerű hívőké. Elsőnek magunkban kell békét találni.

És én, aki az utóbbi időben ijesztően eltávolodtam az Istentől, talán egy kis békét nyertem ezalatt a rövidke, máriapócsi tartózkodás alatt. Nem mondhatom, hogy eltávolodtunk egymástól az Úrral... én távolodtam el tőle. De szerencsére ismét sikerült kicsit közelebb helyeznem magam Hozzá. És Ő végtelen türelemmel fogadott engem. 

Még nem sikerült változtassak. De próbálkozni fogok újra és újra. Jobb ember akarok lenni.