Már a középiskolában is furán éreztem magam, amikor azt hallottam lányoktól, hogy nem akarnak férjhez menni. Azt, hogy srácok nem akarnak megházasodni, ennyire nem éreztem különösnek, bár a magam részéről én csak akkor nem családban és gyerekekben gondolkodtam, amikor a szerzetességre készültem.
Egyáltalán, miért ne akarna valaki (főleg keresztény emberek) megházasodni?
Rengeteg féle-fajta érvet hallok ezzel kapcsolatban. A kedvenceim:
Ez csak egy darab papír. Nem ezen múlik két ember szeretete.
Nagyon sunyi érvnek érzem, hiszen a szeretetet használja fel az érvelés gerinceként. Márpedig ugye a szeretet az keresztény embernél mindent ütő aduász ugyebár...
Nos, a személyes véleményem, hogy az egyházi esküvő normális esetben nem csak "egy darab papír", hanem Isten áldása (katolikus és ortodox esetben Isten szentsége) a kapcsolatra. Pontosan emiatt nem támogatom, hogy nem keresztény emberek templomban esküdjenek, mert ez sokkal több, mint egy cifra ceremónia, de ilyen esetben egyszerűen leértékeljük. De ha csak egy darab papírként kezeljük, vagy csak a polgári esküvőt vesszük figyelembe: ez nem más, mint hogy ország-világ előtt bejelentem: csak TE kellesz nekem, hozzád akarom kötni az életem, életem végéig szeretni foglak!
Az ember ösztöneinek ellent mond a monogámia.
Ez teljesen igaz. Viszont hozzá kell tenni, hogy az ember ösztöneinek az is ellent mond, hogy ne ott és akkor vizeljen, amikor rájön az inger. Az is ellent mond, hogy ne vágjuk pofán azt, aki idegesít. Az is ellent mond, hogy másokért áldozatot hozzak.
A társadalom alapja az, hogy emberek vagyunk, és nem állatok. Arról nem is beszélek, hogy az állatvilágban a szex a nősténynek mindig fájdalmas, hiszen az ösztöneinknek az előjáték is ellent mond.
Önmagában nagyon gyenge érv ez. Aki úgy akar élni, mint az állatok, hát tegye, de erre senkinek nincs oka büszkének lenni.
Nem tudnék megbízni ennyire senkiben.
Ezt mindig olyantól hallom, akinek mellé van párkapcsolata. Felvetődik, mi a fenének vagytok ti együtt (főleg keresztények), ha nem is akartok megházasodni? Hogy engedhetem meg valakinek, akiben nem bízom meg, hogy megcsókoljon?
Persze tudom, ez technikailag nem nehéz, de nekem a lelkem is megborzong ettől.
A kapcsolatnak még jót is tesz, ha kicsit kikacsintanak belőle, mással is együtt vannak. Felfrissíti a kapcsolatot.
Na, aki ilyet mond, az egyszerűen nem szereti a párját. Ekkor helyes, ha nem akar összeházasodni, de minek van vele együtt egyáltalán?
A vér hajt, úgyis megunjuk egymást, kell a változatosság.
Ez jól hangzik, de nem igaz. Legalábbis normális esetben nem igaz. Létezik egy úgynevezett "funkcionális impotencia" férfiaknál, akik egy idő után nem éreznek nemi vágyat állandó partner esetén. Rendre olyanoknál, akik kiégtek már, és elhasználták a testüket. Maradjunk abban, hogy normál erkölcsű embereknél ez a lehetőség még fel sem merül.
Oh, hogy a házasságok harmada válással végződik?
Tisztázzuk: NEM a házasság intézményének a hibája, hogy az emberek felelőtlenül ígérgetnek, és bele se gondolnak, mit. Bár aggasztónak nevezzük a tendenciát, hogy kevesebben házasodnak mostanában, én ezt nem érzem feltétlenül bajnak. Sőt, félek, még ma is túl sokan kötnek házasságot. Igen, félek, mert a magas válási statisztika is kimutatja, hogy nem is igen tudják, mit vállalnak. Ösztönösen ott az igény, hogy tartozzunk valakihez, és talán a tudatos énünk felszínén ott is van a gondolat, hogy akkor más már nem kéne, de olyan IGAZÁN ezt fel sem mértük.
Elkötelezni valaki mellett magam nem könnyű, akkor sem, ha igazán szeretem. (Lehet nem igazán is szeretni? Sajnos a jelek erre mutatnak...) Hiszen annyi jó nő (és nők esetén annyi jó pasi) rohangál még... na, pontosan ez az a gondolatmenet, ami normál esetben fel sem merül. Ha egy valaki mellett boldog tudok lenni, miért akarnék mást? A boldogságnál nincsenek szintek. Vagy boldog vagyok, vagy nem, nincs boldogabb és kevésbé boldog állapot.
A házasság nem véletlen több ezer éves intézmény. Az ösztöneinknek talán valóban ellene van, de az emberiségnek fontos, ősi eleme ez. A sok válásnak nem az az oka, hogy idejét múlt, hanem hogy anélkül kötnek házasságot, hogy belegondolnának, mit is vállaltak.
Mélyen magunkba nézve, fel kellett volna tenni a kérdést:
Mi lenne, ha NINCS mód elválni?
Nem leszek népszerű: kicsit se bánom, hogy a katolikus egyház nem ad lehetőséget a válásra. Azt viszont nagyon, hogy olyanokat is összeadnak, akiket nem lenne szabad.
Utolsó kommentek