Hamarosan itt a Húsvét.
Ha végiggondoljuk, mi minden történt csak az elmúlt néhány napban... kezdődik a jeruzsálemi bevonulással. Ott hajlong előtte a tömeg, ünneplik, éljenzik... mekkora kontraszt ez a nagycsütörtöki és nagypénteki eseményekhez képest?
Az egész nagyhét egy hatalmas ellentmondás egyébként. A törvény nevében halálra adják azt, aki a törvényt alkotta. Sebekkel fizetnek neki azok, akiket meggyógyított. Halálát kívánják annak, aki az Életet adta.
Júdás elárulja a Mestert. Péter megtagadja a Mestert.
Nem tudom, hogy vagytok vele kedves testvérek... de én nem egyszer árulom el Őt. Hiszen hányszor követek el bűnt? Hányszor nem szeretem eléggé akár az ellenségemet? Hány alkalommal nevetek ki valakit a háta mögött, vagy kritizálok?
És hányszor meg is tagadom? Amikor keresztényhez méltatlant teszek, és szemérmesen leveszem a csotkit? Amikor nem merek keresztet vetni a templom előtt, mert egy sátánista társaság áll mellettem?
Isten megbocsátása hatalmasabb, mint a mi bűneink.
Érdekes tapasztalatokkal gyarapodtam ez alatt a böjt alatt.
A sátán soha nem látott erővel tőrt rám. Éreztem a vad dühöt, ami átjárta a lényemet. Kialvatlan voltam, nem tudtam aludni. Ingerült voltam, csalódott. Keserű. Aztán az Úrhoz fordultam, és úgy tűnt el belőlem a homály, a sötétség, mint ha sosem lett volna. Ismét szabad voltam. És a szabadságom első teljesen szabad döntéseként az Isten lába elé vetettem magam, leborultam, és kértem bűneim bocsánatát, és az Ő végtelen irgalmát.
Most az Úr nincs a világban. Alászállt az alvilágba, a lelkeinkért. De közel már a feltámadás!
Ezzel a reménnyel kívánok nektek is testvérek minden jót a böjtből hátra maradt csekélyke időre. Könny és vér hullatása árán is, de nem engedhetjük, hogy a sátán elvegye a Húsvétunk nagy örömét!
Utolsó kommentek