Nos, ha van olyan pont, ami minden keresztény egyházban közös, legyen az katolikus, ortodox, protestáns, vagy bármilyen szekta, az a keresztség szentsége.
Persze itt is vannak viták, kinek érvényes a szentsége, kinek nem, de ez most más kérdés. Hogy a keresztség, a megkeresztelés egy alapja a keresztény életnek, ez mindenhol elfogadott.
A keresztséget így definiálja a katekizmus:
A szent keresztség az egész keresztény élet alapja, a lelki élet ajtaja (vitae spiritualis ianua) és kapu a többi szentségekhez. A keresztség által megszabadulunk a bűntől, és mint Isten fiai születtünk újjá, Krisztus tagjai leszünk, betestesülünk az Egyházba és részeseivé váltunk az Egyház küldetésének: "Így történik, hogy helyesen és találóan határozzuk meg a keresztséget úgy, hogy a víz által és a szóban az újjászületés szentsége."
Nézzük, mit jelent ez magyarul:
Ez az Istenhez tartozás első lépése. Minden ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, de a keresztség még egy fokkal közelebb visz Hozzá.
Alapvetően nem származik hátránya senkinek, ha nem keresztelik meg, de rengeteg előnyt veszít. Igen, egyszerre. Tudom, ez ellentmondásosnak hangzik, és a világi, földi rendszerben az is. De Isten nincs a mi dimenziónk törvényeinek alávetve.
Ami még nem elhanyagolható, hogy ez a többi szentség kapuja és feltétele. De ez megint csak akkor érdekes, ha valakinek célja más szentségekhez is járulni.
Fontos, hogy a keresztség csak akkor érvényes (egy-két nagyon elenyésző kivétel, mint az unitáriusok), ha a Szentháromság, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében történik, és fontos eleme a szentelt víz! Hogy ezzel leöntik az illetőt, vagy alámerítik, ez változó.
Sajnos itt is van egy téves nézet, miszerint MI teszünk szívességet ISTENNEK, hogy HAJLANDÓAK VAGYUNK megkereszteltetni a gyereket... vagy akár mi hajlandóak vagyunk megkeresztelkedni. Hangsúlyozom:
NEM!
Isten hajlandó minket a testébe, az Egyházba fogadni. Legyünk hálásak. És azért is, ha a gyerekeinket befogadja. Ugyanis ez nem jár alanyi jogon. Nem tettünk érte semmit, és nem is tudunk adni cserébe semmit. Ránk Istennek NINCS SZÜKSÉGE. Nekünk van Rá.
Sajnos gyakori jelenség, hogy divatból megkereszteltetik a gyereket. Ezt én személy szerint nem támogatom. Régen kicsit másként gondoltam, de ma már egyre inkább egyetértek azzal, hogy aki meg akarja kereszteltetni a gyerekét, az tartozzon maga is az Egyházba. Járuljon RENDSZERESEN szentségekhez, imádkozzon, stb. Különben mi értelme? Egy szép hagyományként felfogni a kereszténységet kb. olyan, mint ha azt mondanánk egy Ming korabeli, értékes vázára, hogy lehet szemetesként is használni, vagy egy eredeti Van Gogh képre, hogy akár használhatjuk tálcának a reggelihez, hogy ne morzsázzuk le az ágyat. Igaz, igaz, de nem arra való, mert több annál.
Legalább ennyire hibás elgondolás a keresztényektől, hogy nem keresztelik meg a gyereket, csak ha már elég érett, hogy ő hozza meg ezt a döntést. Ez egy szép és liberális elv, csak éppen marhaság.
A keresztség csak akkor kötelez akármire is, ha te így akarod. Nem kell tőle egyházadót fizess. Nem kell miatta templomba járj, sőt, még Istenbe se kell hinned. Attól, hogy te nem hiszel Benne, a keresztség pecsétje még élő, és kifejti jótékony hatását.
Néhányan habzó szájjal követelik néha, hogy tegyék érvénytelenné a keresztségüket, sőt, néha azt is, hogy másokét, pl. pedofil papokét. Na, ez sajnos lehetetlen. A keresztség eltörölhetetlen bélyeg. Nem visszavonható. A személyes szabadságunk, hogy mennyire vesszük komolyan, és Isten gyermekeihez méltóan viselkedünk-e. Mindenki előtt nyitva van akár felnőttként is. Sosem késő "elkezdeni". De nagyon fontos, hogy ne engedjünk semmilyen divatnak. Gyerek kereszteléséért, egyházi esküvőért, hasonló érdekbeli dolgokért ne keresztelkedjünk. Az Egyház legnagyobb kincsei a szentségek. Isten közvetlen megnyilvánulásai. Kegyelmek. Ne szórjuk a disznók elé őket. Ha nekünk nem fontosak, tiszteletlenség Isten és az emberek felé is, ha divatból "használjuk" őket, amolyan "ha muszáj" elven...
"Kereszteltetik Istennek szolgája/szolgálója..."
Utolsó kommentek