"Istenben lehet hinni anélkül is, hogy templomba járnék. Istennek nem az kell, hogy keresztet vessünk..."
Amikor egyik nagyon közeli ismerősöm már itt tartott, akkor félbeszakítottam, és elárultam neki, hogy én nem azért vetek keresztet, mert kell, hanem mert szeretek. Na, ezt nem értette.
És ahogy beszélgetek a különböző emberekkel, akik nem keresztények, egyre-másba botlok bele alapvető tárgyi tudás hiányából fakadó súlyos tévedésekbe. (De szép, hosszú kifejezés!) Sok esetben a külső szemlélő jószándékú, csak éppen félinformációkból ítél. Vagy még rosszabb: olyan információkból ítél, amit valakitől hallott, aki olvasott valamit, egy írótól, aki látta, és nem tetszett neki.
Nézzünk néhány igazán veszélyes tévedést. Ezek mindegyike rengeteget árt a kereszténység jelenének megítélésében:
1. A hívők jó emberek. Jobb emberek, mint a többi.
Ez nagyon szépen hangzik, csak rohadtul nem igaz.
Sajnos, önmagában azért, mert valaki keresztény, még nem lesz egy picivel sem jobb ember. Sokan alapvetően azért hívők, mert ebbe születtek bele. Ők ha hindunak születnek, hinduk lesznek. Ha muszlimnak, akkor muszlimok. Ha nem vallásosnak, talán sosem térnek meg. De nem azért maradnak a hitük mellett, mert megtalálták benne az Igazságot, hanem mert már a szüleik is ezt csinálták, szóval ezt így kell. Nem így jó, hanem így kell. Miért? Mert már nagypapa is...
Aki pedig tényleges hittel bír (akár beleszületett, akár utólag tért meg), nem lett más varázsütésre, maximum iránytűt kapott. Hogy neki mennyire megy a mutatott irányba állni...
A keresztény ember nem szent. Legalábbis nem azért, mert hisz Istenben. Persze a cél az, hogy minél Krisztusibbak legyünk, de hogy ez kinek mennyire sikerül...
2. A katolikusoknak böjtölnie és gyónnia is kell!
Dehogy kell! SZABAD!
Szóval, a böjt, és főleg a gyónás egy hatalmas ajándék az Istentől. A böjt segítségével az Úrra irányítjuk a figyelmünket, a gyónás által pedig bűnbocsánatot nyernek a bűneink. Ez a legnagyobb ajándékunk, mert mi biztosan tudhatjuk, hogy megbocsátotta az Isten a bűneinket.
(Ez igaz amúgy az ortodoxokra is, de őket a legtöbb ember nem nagyon ismeri Magyarországon.)
3. Ugyanazt a Jézus imádjuk, nem mindegy, melyik egyházhoz tartozunk?
NEM!
Oké, a lényeg, hogy keresztény emberek minél keresztényhez és ezáltal Krisztushoz méltóbban éljenek. De hogy lenne mindegy? Már a görög és római katolikusok lelkiségi felfogása is annyira más, hát még a katolikusok, ortodoxok... és akkor ugye még ott vannak a protestáns egyházak, akik egymástól is sok mindenben eltérnek. Szóval, nem, nem mindegy. Persze lehet jó ember ugyanúgy egy református, egy katolikus, egy evangélikus, egy ortodox, egy baptista, egy anglikán, stb... és ahogy lehet jó ember ateista is, vagy muszlim, vagy buddhista, stb. De nem mindegy, milyen elvek szerint követed Krisztust.
4. Mivel nem vallás, keresztény is hihet a horoszkópban, rejkiben, agykontrollban... és élhet is velük.
Bár nem vallás az ezotéria, de óva intek tőle minden keresztényt.
Két lehetőség áll fent. Az első, hogy kamu, nem működik. Akkor nem sok értelme van. A másik, hogy tényleg működik. Akkor viszont nem az Istentől van. Honnan tudjuk? Az Isten kinyilatkoztatása maga az Egyház. A keresztény Egyház. Ezekben ilyen nincs. Sőt, a biblia nem egy misztikus dologtól egyenesen tilt. Ne szolgáljunk egyszerre az Istennek és a mammonnak.
5. Nem attól keresztény valaki, hogy templomba jár, vagy keresztet vet, vagy tartja a böjtöt, stb.
Ez így igaz. Vissza a bejegyzés első mondatához :)
Azt felejtik el ennek a pontnak a hirdetői, az úgynevezett "maguk módján keresztények", vagy "Istenhívők, de nem vallásosak", hogy ezek nem az Istennek kellenek. Ezt nagyon jól látják. De nekünk, egyszerű embereknek KELL a kapocs Istennel. Nem tudunk imádni egy Istent, akit nem ismerünk, akihez nem kötődünk. És ezeknek a kötelékeknek részei a szentségek (ezek a legfontosabbak), és minden külsőségünk. Önmagába nem tesznek kereszténnyé, de nélkülük pedig iszonyatosan nehéz kereszténynek lenni. Egy-két szentéletű remetének sikerült már, de a legtöbben ne erre építsünk.
Íme, 5 igencsak veszélyes, és elég széles körben elterjedt, súlyos tévedés.
A keresztények is ugyanolyan emberek, mint bárki más. Van egy vázuk, amire rá lehet építeni egy életet, de rajtuk áll, felépítik-e ezt, vagy hagyják, hogy a váz lassan leomoljon.
"Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." (Ján. 13.34-34)
Nem tudom, ki hogy van vele, de ha ez alapján ismeri fel a világ, hogy én keresztény vagyok, akkor nagy baj lesz... Próbálkozni kell.
Utolsó kommentek