Az egész szabad akaratos téma lényege szerintem a nagycsütörtök-nagypénteki események tükrében jelenik meg.

Azt próbáltam már az előző írásomban is több-kevesebb sikerrel boncolgatni, hogy az emberi szabad akarat nincs Isteni befolyásoltság alatt. Na, de mi van Jézus Krisztussal?

Ő mint valóságos ember, ugyanúgy rendelkezett a saját szabad akaratával, mint bármelyikünk. Nem véletlen próbálta megkísérteni Őt a sátán. Micsoda dicsőség lett volna neki, ha sikerül, és Isten fiát, a vele egylényegűt az oldalára állíthatja...
Mint valóságos Isten, viszont meghozott egy döntést, még az idők kezdete előtt. Tudjuk, hogy Isten időn kívül van, ezért a döntései nem megmásíthatóak. 

Jézus szabad akaratát mennyiben befolyásolta a saját Istensége? Volt vajon lehetősége nemet mondani a világ megváltására?

Személyes hitem szerint nagyon is! Az Isten szeretete, és a megváltásunk így válik tényleg felfoghatatlan nagy csodává! Emberként élve Jézus erősen bekorlátozta saját magát. Böjtölt, és megéhezett. Olyan fáradt tudott lenni, hogy nem ébredt fel egy olyan viharban, aminél a tanítványai már az életüket féltették. Amikor nagycsütörtökön a Gethsemane kertben imádkozik, vért izzad. Ez akkor következhet be (hematohidrózis), amikor "A verejték mirigyek körül hajszálerek hálózata helyezkedik el. Stressz hatására ezek az erek összehúzódnak. Amint a stressz hatás megszűnik, az erek pattanásig tágulnak. A vér bejut a verejtékmirigyekbe és a verítékkel elegy vér kicsapódik a bőrön." 
Tehát azt leszögezhetjük, hogy félt. Még imádkozik is érte, hogy ha lehet, kerülje el Őt a sorsa. 
Úgy gondolom, ha ez az egész nem a saját szabad akaratából történik, akkor önmagában nem lenne Istennel egyvalóságú, hiszen érdekesen lehetne valaki mindenható, ha saját sorsa felett sem uralkodik. De ami ennél is lényegesebb:
"Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." (Jn 10, 17-18)

Jó, persze lehet mondai, hogy belé "programozott" módon cselekedett. Az Ő nagyszersűége szerintem inkább az volt, hogy saját akaratából lemondott az emberi akaratról, az Isteni akarattal szemben.

Úgy gondolom, nekünk is ezt kéne tennünk, legalábbis törekedni rá. Tudjátok, a stoppos és az autós esete. (Aki nem érti, kérdezzen rá, akkor majd felvilágosítom.)