Kedves olvasók!
Feltett szándékom a nagyhéten minden nap írni valamit. Nem tudom, lesz-e valami összefüggés az írások között, vagy csak a csapongó gondolataim kerülnek képernyőre, de a cél az a húsvétra való ráhangolódás lenne.
Nemrég volt egy kis szabadidőm, és rám tőrt a vágy, hogy betérjek egy templomba imádkozni.
Rólam tudni kell, hogy úgy vonzódom a templomokhoz, mint kisbogár a lámpafényhez. Az üres (vagy majdnem üres) kápolnák és templomok nagyon kedves helyek nekem, ahol csendben "imádságom kiöntöm az Úr elé", és ha van jelen átlényegített Oltáriszentség, az külön öröm.
Nos, ez a vágyam nem jött össze, mivel a templomban éppen mise volt (római katolikus templomba mentem).
A plébános atya prédikációjában elhangzott egy nekem nagyon tetsző gondolat.
A történet lényege az volt, hogy nemrég keresztelkedett ott meg egy fiatal ember, és a keresztségi felkészítőn ez a friss megtérő mondott ki egy nagyon nagy igazságot, mikor a megtérésének körülményeiről beszélgettek az atyával:
"Rá kellett jönnöm, hogy az Isten az Isten."
Az Isten az Isten
Nem csak a plébános atyának, de nekem is nagyon tetszett ez az elsőre igen együgyűnek tetsző mondat. Hiszen két szó megismétlése az egész...
Úgy vélem, ebben a kétszer két szóban kódexnyi sok teológia van.
Bár ma már nincsenek ószövetségi értelemben vett bálványok, de azért az ember életének sajnos szerves részei. Az Isten mellett sokan pótlékokat keresnek. Ki a pénz hajkurászását, ki a szexet, ki a hatalmat szolgálja, hajszolja. De ezek a dolgok sosem tesznek valóban boldoggá. Persze, segít boldognak lenni, ha tudunk mit enni, viselni, van lakásunk, kocsink, stb. De ha nincs akit szerethetünk, max. elégedettek lehetünk.
És ezzel szemben ott van az Úr.
Nekünk, még a hívőknek is rá kell jönnünk, hogy az Isten az Isten. Hogy a keresztény embernek választania kell, vagy inkább válaszút elég lép előbb-utóbb. Aki az Úrnak szenteli magát, az nem igen foglalkozhat pl. asztrológiával, horoszkóppal, és különböző ezoterikus vagy okkult dolgokkal. Rá kell jönnünk, hogy az Isten az Isten, és semmi/senki más.
Utolsó kommentek