Már régen terveztem erről írni. Aztán Malkáv gondolt egyet, és lenyúlta a témát :)

Ez nem tántorít el attól, hogy én is leírjam erről a gondolataimat. Gyerünk, ismerjük meg azt a személyt, aki a bűneink nagy részéért felelős. Ismerjük meg Mr EGO-t.

Sokat gondolkodom, de képtelen vagyok olyan bűnt mondani, aminek az alapja nem az ego, az önmagam túlértékelése.
Ha hazudom - a saját érdekemet többre tartom, mint az igazat.
Ha lefekszem valakivel, aki nem a feleségem - a saját nézetemet, és igényeimet többre tartom, mint az Egyház és Krisztus tanítását.
Ha lenézek valakit - magamat többre tartom, mint a másik embert.
Ha megbántok valakit - többre értékelem a saját véleményem, mint a másik érzéseit.

Szóval, nem ragozom tovább: lehet, nem igaz minden bűnre, de rengetegszer előfordul, hogy saját magam túl nagyra értékelése vezet el a bűnömhöz.

"NANA! Álljunk már meg! Itt vagyok én. Becsületesen élek, dolgozom. A barátnőmet szeretem és becsülöm. Adakozok a szegényeknek, segítek bárkinek, ráadásul éveken át tanultam. Ez a másik viszont nem dolgozik, nem tanul. Becstelen, agresszív, rabló. Semmit sem ért meg a magasabb rendű dolgokból, a témája kimerül a szexben és a buliban! Akkor miért ne nézném le? Gyakorlatilag értéktelen ember!

Igen, ezek a saját gondolataim. Az EGO kemény ellenfél. Amikor látom a koszos, undorító, húgyszagú csövest, vagy a tolvaj, sőt, egyenesen rabló kamaszt, a tinikurvát... igen, ez egy nagyon is logikus gondolat.

Csak éppen nem igaz.

Van erről egy történet a szentírásban is, most leközlöm:

"Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok.
A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! - Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.”

A történetben a legkeményebb, hogy a farizeus nem hazudik. Amiket mond, mind igaz. Kétszer böjtöl hetente, egyszer maga miatt, egyszer a bűnösök helyett. Nem rabló, nem igazságtalan, és nem házasságtörő.

Az a baj az EGO-val, hogy mindig magamból tudok csak kiindulni. Ki tudja, hogy a pedofil kéjgyilkos milyen utat járt be eddig? És honnan tudhatnám, milyen ember lett volna belőle, ha az én helyembe születik? Lehet, most nem én lennék a népszerű, a szeretett, a keresztény. Lehet, sokkal jobb lett volna, mint ami én lettem. 
És fordítva: ha én születek az ő helyzetébe? Lehet, sokkal nagyobb szörnyeteg vált volna belőlem! Ezt NEM TUDHATJUK!

A másik, nagyon kellemetlen dolog:
Mindent Istentől kaptunk. Még az értelmünket is. Még azt a képességet is, hogy szeretni tudunk!
Hogy merek én lenézni valakit, ha nem tudom, hogy ő mennyi képességet kapott? Talán az én érdemem, hogy kaptam erőt szeretni? Az én érdemem, hogy jó agyam van? Magamnak köszönhetem, hogy szerető családban nőttem fel? Talán magam miatt tudok megbocsátani?

Istenhez képest mi por vagyunk. Ha az Úr felemel egy porszemet, és a többiek fölé helyezi, az nem a porszem érdeme. Még ha a karfájára is emeli, közvetlen közelségébe, még ha olyan nagy hitet is kap, ami hegyeket mozdít el, ez nem a porszem érdeme. Ha Neki úgy tetszik, lefújja a porszemet. Ha úgy tetszik, felemeli. 
Melyik porszem mondhatja: "Én több/jobb/értékesebb/stb vagyok a többi porszemnél? 

Éppen ezért, ha valaki nem bűntelen, akkor hogy érezhetné jobbnak magát, mint a többi? A bűn mindig elszakít Istentől, gátolja vele a kapcsolatunkat. Ha egy ilyen szörnyűséget elkövettem, mint a bűn, hogy lehet pofám az helyett, hogy bűnbánatot gyakorlok, még a többi porszemet mocskosabbnak feltüntetni, mint magam?

Persze ez nagyon nehéz. Nekem sem megy sajnos... de talán, ha képesek lennénk tényleg KERESNI Krisztust, minden emberben... még a szörnyetegben is!
Igen, nekem is kifordul a belem is, mikor néha megnézem a híradót, és látom, mi mindent tesznek egymással az emberek. 
De ők is az Úr képére lettek teremtve! Értük halt meg Krisztus a kereszten! Értem is... egyformán értünk. Engem szeret nagyon. Őket is... Krisztus, irgalmazz!

Összefoglalva: nem az a cél, hogy hirtelen mindenkit nagyon szeressünk, adjunk nekik puszikát, és köszönjük meg, ha megüt. NEM! A harag egy természetes reakció. Az indulat biokémiai folyamat. De nem gyűlölhet a keresztény. Nem felejthetjük el, hogy mi is csak porszemek vagyunk. A keleti keresztény ezért érinti meghajláskor a talajt: emlékezzünk rá, hogy az Isten előtt csak por vagyunk! Hamvazó szerdán a latin egyházban ezt mondja a pap: "Emlékezz rá ember, porból vagy és porrá leszel."

Én csak porszem vagyok előtted, Uram! Bocsáss meg, ha nem tudok eléggé szeretni.

"Emlékezz rá ember, porból vagy és porrá leszel!"