"Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt. Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg."
(Iz 53, 3-6)
"Az Ő sebei árán gyógyulunk meg."
Milyen borzalmas kínok árán mentetted meg lelkünket, Urunk! Az egyik bizalmasod elárul, és elad 30 ezüstért. A másik még azt is letagadja, hogy valaha is látott. Összevernek, leköpnek, megaláznak, megkínoznak, és kegyetlen kínhalállal ér véget a történet.
És közben tudtad, hogy mennyien visszaélnek majd a neveddel, hogy milyen méltatlanok is a Te követődnek nevezik majd magukat. Vajon a sátán megmutatta neked a pedofil papokat, hogy lásd, milyen alakok lelkéért is vállalod be ezt a borzasztó szenvedést? Vajon láttad az én ocsmány bűneimet is, és úgy viselted el ezeket a dolgokat értem? Biztosan igen.
És most megremeg az alvilág, és szűköl, mert megérezte a te jelenléted. Hányingere van, mert azt nyelte el, aki felett nincs hatalma, és akit elemészteni képtelen.
Mi ezt még nem érezzük. Mi most csak a szörnyű hiányt érezzük, hogy az Úr nincs jelen velünk.
Utolsó kommentek