Uram irgalmazz!

Nemrég végeztük Krétai Szent András bűnbánati kánonját.

Ha csak a szigorú tényeket veszem alapul, akkor elég ijesztően hangozhat... 3 órás szertartás, ami alatt nincs leülés. Alig van interaktív rész, a 90%-át az teszi ki, hogy a pap egy régi nyelvezetű szöveget olvas, és a nép része is általában kimerül a "Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!", a "Bűnbánó Anyánk, Szent Mária, imádd az Istent érettünk!", és a "Szentéletű atyánk, Szent András, imádd az Istent érettünk" formulákban.

Mégis, azt kell mondanom, elmondatatlanul nagy lelki élmény volt! És nem csak azért, mert közvetlen utána megtudtuk, hogy van pápánk :) 
Egyrészt, amikor már szédültem a fáradtságtól, mindig eszembe jutott, hogy Krisztusért állok. Ettől még nem lett kevésbé nehéz, de jó érzés töltött el.
Másrészt, a szertartás szövegei.

Nem sikerült 100%-ban ott lennem agyban, de amikor sikerült figyelnem, akkor nagyon megütöttek az imák.
Szent András, mint a neve is mutatja, szent volt, és ennek ellenére, ebben a szertartásban olyan erős "önkritikát" gyakorol, hogy én, aki közel sem vagyok szent, csak pislogok. Nem fogom leírni a 3 órás szertartás szövegét, de pár részletet most leközlök, mert különben nem lesz érthető...

"Jaj néked, elkárhozott lelkem! Hogy hasonlóvá lettél az első Évához, mert láttad a rosszat és keservesen megsebesültél, és megérintetted a tiltott fát és vakmerőn megízlelted az oktalanság gyümölcsét!"

"Felülmúlva Káin gyilkosságát, önkéntes megölője lettem lelkiismeretemnek, fölébresztvén a test vágyait, gonosz cselekedetekkel fegyverkeztem föl ellened."

"Fiatalságomtól kezdve, Krisztusom, parancsaidat nem teljesítettem és szokásos könnyelműségem szerint egész életemet tunyaságban töltöttem, ezért hozzád kiáltok Üdvözítőm! Legalább végezetre üdvözíts engem!"

"A vámos üdvözült, a bűnös asszony tisztává lett, de a dicsekvő farizeus elítéltetett, az első ugyanis így kiáltott: Tisztíts meg engem! - a másik: Könyörülj rajtam, - emez pedig magasztalta magát mondván: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint mások, és egyéb oktalan szókat hangoztatott!"

Az a gyönyörű, hogy nem nagyon kellett válogassak, mert tele van ilyen szövegekkel. 
Az atya folyamatosan evangéliumi példákhoz hasonlította bűneit, miközben sokan csinálják (csináljuk - miért lennék én különb?) azt, hogy "áh, nekem nem is igen vannak bűneim". Ugye a klasszikus: "nem öltem, nem gyóntam, más bűnömre nem emlékszem".

Nem tudom visszaadni azt, amit én ott és akkor éreztem, de egyszerre volt felemelő és megrázó, megnyugtató és zaklató. Mi emberek nagyon önhittek tudunk lenni, míg nálunk ezerszer nagyobb lelki szinten lévők 3 órás szertartás írnak a bűneik bocsánatának reményéért, mi pedig, akik valahol a felszínt kapargatjuk, lazán legyintünk sokszorosan nagyobb bűneinkre.

Tanulságos volt. Jövőre sem hagyom ki, ha csak egy módom van rá, ott leszek!