Aki ismer, az tudja: keleti lelkem igen fontosnak tartja a hagyományokat. Pl. a vecsernyén az "Enyhe világossága" alatt leoltott villany, vagy a december 24.-ei közös karácsonyfa állítás a családdal, mindkettő fontos nekem. Igyekszem magam is kialakítani a saját hagyományaimat. Ezek között vannak imádságos, és teljesen világi hagyományok is. Szerintem mindenkinek szüksége van pár berögződésre. Viszont, csak akkor tartom jónak magát a hagyományt, és annak létét, ha azt szolgálja, amiért kitalálták.
Egy kis falucskában elterjedt volt egy olyan szokás, hogy a kalácsot úgy sütötték, hogy lecsapták a két végét. Egyszer ez feltűnt valakinek, és elkezdett nyomozni, hogy ugyan miért van ez így? Senki sem tudta, mindenki így tanulta már az édesanyjától is. Végül egy ősöreg nénit találtak, aki a kérdést hallva csodálkozva ennyit mondott: "Hát mert így fér be a tepsibe..."
Ennél az esetnél ennek a hagyománynak nem volt sok értelme. Valódi érzésekkel a megszokáson túl nem viseltettek iránta, és ma már belefér a tepsibe az egész kalács, mivel azóta kicsit változott az életmódunk, jött a jólét.
Még egy példa: évekig kértem a gyorséttermekben a menüt kólával. Reflexből és automatikusan. Csak nemrég gondoltam bele, hogy nincs különösebb bajom a kólával, de az Ice Tea-t, vagy a gyömbért jobban szeretem.
Szóval, a hagyományok jó és hasznos dolgok, ha megőrizni akarunk valamit az utókornak. Ha őrizni akarjuk valaminek az emlékét. De nem jó, ha értetlen zombi módjára csináljuk, és akkor sem, ha nyerészkedésből.
Nagyon jó példa mindkét esetre Szent Miklós ünnepe, avagy a Mikulás. Szép és jó, ha az ember meg akarja a nagy szent örökségét őrizni azzal, hogy örömöt visz a gyerekek életébe. Ez még akkor is szép, ha nem keresztény az illető, hiszen pont az örökségének lényegét viszi tovább. De az a vadkapitalista ipartermék, amivé korcsosították, az viszont veszett káros. Ennél a vallási felhangokat kiirtani próbáló Télapó jobb volt. Pont, mert az önzetlen ajándékozást megtartotta.
Tele van az életünk minden területe hagyománnyal. Hamarosan közeleg az egyik félelmetes hagyomány: a karácsonyi mise.
Hogy ezzel mi a baj? Semmi. Csak szomorú, amikor tucatszámra érkeznek nem keresztény emberek a templomba, utálkozva, hogy a francért kell ilyenkor ott lenni, de hát ez a szokás...
De mondjuk ebben, mi keresztények sem vagyunk sokkal jobbak. Amikor jön, hogy az a szokás, hogy ennyi és ennyi pénzt kell a perselybe dobni, ekkor és ekkor gyónni kell, stb. mindig elgondolkodom. Jézus azt mondta egyszer: "A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért." Szép, amikor feldíszítjük a templomot, hogy így készüljünk az Úr dicsőséges születésére. Nem szép, ha közben idegbetegek vagyunk, mert nem halad a meló. Szép, ha a család együtt étkezik. Nem szép, ha közben elharapják egymás torkát, mert annyira veszekednek. Szép, mikor egy osztály közösen megy reggel misére. Nem szép, ha azért, mert különben beírást kapnak.
Itt a karácsony... rengeteg hagyománnyal. Tegyünk érte, hogy a hagyományok szolgáljanak minket, és nem mi azokat!
Krisztus születik! - Dicsőítsétek!
Áldott, békés, nyugodt karácsonyt kívánok nektek!
Utolsó kommentek